A „Maradandó boldogság” igazságai számomra olyanok mint a vízililiomok. Ami a felszínen van az szép, és egyszerűségében magávalragadó, de a gyökerük mélységes mélyre nyúlik. Nem tapintható, nem látható, talán nem is érthető, de mindenféppen érzékelhető, érezhető.
 
Tanulni kell róla, belőle. Nyitni affelé, hogy az ember elolvassa, elfogadást tanúsítani, hogy befogadja, és belátást hogy alkalmazza, s ha már egyetlen mondatot is át tud ültetni a saját életébe, nos, az egy egészen új hozzáállás és életvezetés kezdete lehet.
 
Én találtam egy ilyen mondatot.
 
Köszönöm az alkotóknak ezt az igényes magyarsággal átültetett értékes művet. Látszik rajta, hogy odafigyeléssel, szívből készült.
 
Őszintén gratulálok, és várom a folytatást.
További sok sikert kíván:
Sebők Krisztina