A valóság tényei, amelyeknek elfogadása gyógyít. Pont a mai napon olvastam a Course in Miracles-ben a követlezőket: Bármit látok a gondolataimat tükrüzi. A gondolataim mondják meg nekem, hogy hol vagyok, és mi vagyok. Az a tény, hogy egy szenvedéssel, veszteséggel és halállal teli világot látok, azt mutatja nekem, hogy pusztán órült gondolataim megjelenési formáját figyelem. (ford.: Sarkadi Krisztina)

Valahogy így múködik ez a családfelállításban is. Ha a veszteségeimre, a sérelmeimre gondolok, nagyon messze vagyok attól a valóságtól, amivé válhatok! Mert megszabják a gondolataimat, amelyek ebbe a szűk mezőbe szorítják a cselekvéseimet is. Máris nem vagyok szabad! De ha szabaddá teszem a gondolataimat, a sérelmeimet megszeretgetem és elfogadom (nem tagadom meg őket, mégis csak az enyémek!) máris szabadon formálhatom a jövőmet és a cselekvési teremet. Hát nem egy jobb választás?