Most egy kicsit mégis rosszabb ...

Amikor az állítás néhány napos vagy hetes eufóriája lecseng bennük, és ott állunk magunkban keresve azt a felszabadító érzést, felmerülhet a kérdés, hogy na most akkor mi van? Sokan nem tudnak az új képpel hosszan kitartóak lenni. Jön a kisördög és kérdéseket tesz fel, csiklandozza a tudatunkat mindenféle haszontalan információval. Egyre jobban elbizonytalanodhat így valaki. Ez olyankor fordul elő, amikor egy belső én-részünk nem tud azonosulni az új oldóképpel, mert nem áll érdekében.

Például egy nő, amikor hasonlóan durva férfiakat választ élete társául, majd egy állítás ezt felfedi számára – nagyon boldog, mert meglátta, hogy milyen mély, belső késztetések határozták meg eddigi partnerválasztásait, és örül is ennek akár hetekig vagy hónapokig. Rájön, hogy már nem szükségszerű, hogy boldogtalan legyen, most már dönthet másképpen. Így is tesz, de néhány hónappal később, látja, hogy igen, ez így nagyon szép lenne, de túl nagy felelősséggel jár ilyen komoly kérdésekben felelős döntést hozni – pl. szakítani addigi társával –, ez meghaladhatja képességeit. Ilyenkor visszakanyarodhat az illető a megszokott, kipárnázott, de elviselhetetlen életéhez. Azt a színt már ismeri, minden nap ugyanabban a darabban asszisztál önsorsrontó életéhez, de az új választás túl nagy felelősséggel jár – érzése szerint.

De ilyenkor is van tovább! Azt az énrészt, aki nem tud felelős döntéseket hozni – így szabotálva a gyógyulást és a védelmező kiismert keretek közt megtartani a személyiséget (túlélési szükségletből) –, meg lehet rá tanítani, hogy együttműködő legyen, vagyis az énrészeket összhangba lehet hozni egy újabb állítással vagy más módszerekkel is.

A családállítás kapukat nyit és újabb lehetőségeket kínál fel a boldog élethez, ehhez ad egy kis „használati útmutatót” Bert Hellinger Maradandó boldogság című könyvében.

Az élet megy tovább, és ha tudatában vagyunk képességeinknek és lehetőségeinknek, akkor szabadon formálhatjuk a sorsunkat, hogy olyan emberekké váljunk, amilyenek valóban lenni szeretnénk!