Mi is történik a családfelállítás után?

Amikor valaki részt vesz egy családfelállításon, utána átrendeződik benne az a belső kép, amelyet eddig hordozott a családjáról, szüleiről, párkapcsolatáról.
Hogy attól a pillanattól kezdve, már nem ugyanúgy tekint magára és a családjára, az hozza el számára a változásokat. Megbékülünk a sorsunkkal, a valódi helyzetünk és érzelmeink közelítenek ezáltal a valósághoz, amely meghozza a harmóniát. A családfelállításban az a nézet, hogy a fájdalmaink, nehézségeink csak addig tartanak fogva bennünket, amíg azt nem látjuk reálisan önmagunkat a valóságos tények ismeretében, hanem a tudatunkkal kreált ideologizált képet fogadjuk el. Bár így eltorzítottan értékeljük helyzetünket, és alkotunk véleményt saját életünkről, amely távol esik személyes valóságunktól.

A magyarázatok, értelmezések ugyan megkönnyítik a dolgunk az információk raktározásában, hogy jó vagy a rossz fiókba tegyünk-e el egy bizonyos élményt, de azon kívül, más haszna nincs. És ezt sem sorolnám a haszon kategóriájába, de rövid távon mindenképp könnyít életünkön. Ha nincs egy ilyen kategorizálási rendszerünk, alkalmazkodásunkat és túlélésünket megkönnyítő adat archiválás a tudatunkban, akkor a bennünket érő információk áradatában megbolondulnánk. De hosszú távon a rossz skatulyába került információk, tévesen értelmezett múltbeli események betegséget okozhatnak, érthetetlen helyzetbe sodorhatnak vagy állandó nehézségként meghatározhatja mindennapi hangulatainkat.

A családfelállítás a helyére teszi a dolgokat.
Elválasztja az ocsút a búzától, a megbetegítő képeket a valóságos, felszabadító képektől. A valóságunkkal, - amint felismerjük - könnyen meg tudunk békülni és harmóniát és gyógyulást hoz életünkbe, de a magyarázatokkal, történetekkel és értékelésekkel, amelyekkel beburkoljuk, értelmezzük helyzetünket csak további fájdalmat és nehézséget hozunk életünkbe. Pusztán azért mert köszönőviszonyban sincs a valósággal.

Nem mondom, hogy könnyű a valósággal szembe nézni!
Abban a pillanatban nagyon mélyen megérint mindenkit, de utána nagy megkönnyebbülést érzünk. Mintha letennénk addig cipelt málháinkat. Vannak akik nem akarják elfogadni azt ami a családfelállításban felszínre jött. Nekik még szükségük van időre ahhoz, hogy a segítő képet elfogadják. Náluk nem indul el a változás az életükben, mert ellenállnak a valóságnak.

De minden bizonnyal, később amikor befogadóbbá válnak és megértik az összefüggéseket, ráeszmélnek, hogy milyen egyszerű látni azt, ami van. És mennyi fáradtságba kerül az, hogy elfedjük a valóságot vagy más módon elfogadhatóbbá tegyünk magunk számára a képzelt helyzetünket.

Mint minden változás, a családállítás is új helyzetet hoz az életbe, ami nehéz lehet sokak számára. Ha a szülőket állítjuk fel, akkor természetesen az ott megtörtént változások kihatnak a párkapcsolatra, a gyermekkel való viszonyra és az élet más területére is. Ez természetes, mert sok terület addig blokkolva volt. Lehet hogy ezután kimondásra kerülnek olyan dolgok, amiket eddig elhallgattak előlünk a párkapcsolatban, mintegy kíméletességből vagy gyermekünk megosztja velünk érzéseit vagy szüleink áradó örömmel fogadnak és megfőzik kedvenc ételünket, ami eddig nem fordult elő. Szóval számos új helyzet nyithat kaput a változáshoz. És ez az a pont ahol kezünkbe vehetjük a sorsunk alakítását és tevőlegesen és hatékonyan alakíthatjuk a mindennapjainkat.

 

Összegezve, bármi történik is, kísérjük nagy figyelemmel és elfogadással!
Ez egy új helyzet, egy új lehetőség a dolgok tisztázására, új mederbe terelésére. És már bátran kifejezhetjük valóságos érzéseinket. Ha a helyzetünket nehezebben is éljük meg utána, az csak a változás lehetőségét adja kezünkbe, annak felelősségével, hogy már a saját válaszunkat adhatjuk az adott helyzetekre. Megalkuvás és téves következtetés nélkül. Nem pedig az addigi hamis képünk bűvöletébe reagálunk továbbra is hamis válaszokkal a helyzetekre vagy ahogy eddig is, beszorítjuk lehetőségeinket a kényelmes és megszokott kiszámítható, bár élhetetlen életünkbe.

Mert az már a múltté!