„Csak amit szeretünk, az engedi, hogy szabadok legyünk.”

Bert Hellinger: Gondolkodtató

Harc vagy önismeret?

A családállítás módszerében nagyon felszabadító, hogy a problémákat nem söpri a szőnyeg alá, nem visz eleve vesztett háborúba önmagunk ellen, nem kényszerít tagadásra vagy értelmetlen harcokra, illetve nem hangoztatja, hogy ami rossz bennünk, attól meg kell szabadulni.

A harcnak sosincs jó vége. Pláne ha magunk ellen vívjuk. Olyannyira értelmetlen, hogy kizárt, hogy valaha is nyerésre álljunk benne.

Manapság sok spirituális és önismereti módszer is azt javasolja, hogy az árnyoldalunkról ne vegyünk tudomást, fojtsuk el, és ha lehet ne is beszéljünk róla. Vagy csak a jó és a vágyott dolgokra gondoljunk! Egy darabig biztos lehetséges ezt tenni, de a vége mégis az, hogy meghasonlunk önmagunkkal. Próbáltál már nem gondolni a rózsaszín elefántra?

A családállítás a problémát újra megidézi, hogy aztán még egyszer átélve, immáron másképpen – többé ne probléma legyen, hanem erőforrás. Minden ami velünk megtörtént, jó valamire. Tanulásra, tapasztalatszerzésre, gyógyulásra, új életforma vagy viselkedés kialakítására. A problémák azok a kapuk, amelyek által megnyílnak önmagunk előtt az eddig rejtett oldalaink. Rajtunk áll, hogy Főnix madarak leszünk vagy belepusztulunk az első adódó nehézségbe.

A változás lehetséges, a változás könnyű, a változás öröm!