Ady és Hellinger

Talán elsőre merész ez a párhuzam.

A Szondi és Hellinger között vont párhuzamom is merésznek tűnhetett, de tudom, azokat a gondolataimat más is magáénak tartotta, és közösséget vállalt velük. Módszertanilag mindenképpen érdekes felvetés volt. Olyanokat is hallottam, akik Hellinger nagyságát kétségbe vonták és Szondinak tulajdonították az elismerést, ami azért – köztünk maradjon – kissé túlzás. Szondi munkásságát méltathatjuk és elismerhetjük anélkül is, hogy a családfelállítást neki tulajdonítanánk. Szerintem mindketten sokat tettek le az asztalra és ha Szondi kutatása nem is hathatott Hellingerre, a századik majom elve alapján Hellingerhez is eljutott ugyanaz a felismerés. Mondhatni ott volt a levegőben! :)

Az önismeret témájában sok párhuzamot lelhetünk a különféle módszerek között. Az ilyen pillanatoknak én mindig örülök, legyen az költészet vagy a Course in Miracles. Minden út Rómába vezet?!

Én most erre az Ady versre tekintek, mint család- és rendszerállító. Kellemes olvasást és kegyelmi pillanatokat kívánok!

Menekülés az Úrhoz

Be szép a régi kép, a tiszta,
Be szép volt a világon élni,
Be szép volt az a lázadó,
Mégis uras, szent Össze-Vissza.

Imádkozni is tudtunk néha,
De mindenképp Istené voltunk,
Nem-akartan és nem-tudón
Legbőszebb óránk se volt léha.

Be szépeket elhittünk akkor
És a Poklot hogy elfeledtük
És most a Pokol muzsikál:
Fülünkben száz és szörnyű akkord.

Megszakadt szép imádkozásunk,
Pedig valahogyan: van Isten,
Nem nagyon törődik velünk,
De betakar, ha nagyon fázunk.

Imádkozzunk, hogy higyve higgyünk:
Van Isten, de vigyáz Magára,
Van Isten s tán éppen olyas,
Kilyenekben valaha hittünk.

Adjuk Neki hittel magunkat,
Ő mégiscsak legjobb Kisértet,
Nincs már semmi hinnivaló,
Higgyünk hát a van-vagy-nincs Úrnak.

Mert ő mégis legjobb Kisértet
S mert szörnyüséges, lehetetlen,
Hogy senkié vagy emberé
Az Élet, az Élet, az Élet.

Itt pedig Latinovits Zoltán előadásában hallgathatjátok meg.