Bert Hellinger a módszer és saját maga negyedszázados fejlődésében három szakaszt különböztet meg: a klasszikus családfelállítás, a lélek mozgását követő családfelállítás és a szellemi mozgást követő családfelállítás szakaszát.

A családfelállítás klasszikus formájában az a személy, akinek a problémájával foglalkoznak, kiválaszt néhány embert, hogy a családtagjait képviseljék, és elrendezi őket a térben olyan módon, ahogy ő a családját látja. Ezek után a terapeuta megkérdezi a képviselőket, hogyan érzik magukat a helyükön, s a kapott válaszok alapján módosításokat végez – megváltoztatja némelyikük helyzetét vagy helyét, illetve újabb személyeket állít be – egészen addig, amíg mindannyian jól nem érzik magukat. Az így kapott felállás azután megmutatja a kiutat a problémából.
A klasszikus családfelállítás alkalmazása során Bert Hellinger felismerte, hogy a képviselők külső irányítás nélkül is addig módosítgatják a helyzetüket, illetve a helyüket, amíg a felállásban jól nem érzik magukat, ezért szinte nincs is arra szükség, hogy valaki kívülről irányítsa az eseményeket. Elég, ha a terapeuta összhangba kerül ezekkel a mozgásokkal és hagyja magát vezetni általuk. Ez az új, Hellinger-féle családfelállítási módszer először „A lélek mozgásai” nevet kapta, majd a mindent átfogó szellemi mezővel kapcsolatos újabb felismerései hatására Bert Hellinger továbbfejlesztette módszerét és a „Szellem mozgása” nevet adta neki.
A módszer alkalmazási lehetőségei igen sokoldalúak. Mára a pszichoterápia kereteit meghaladta, jelen van a pszichoszomatikus gyógykezelésben, a pedagógiában és a tanácsadás legkülönbözőbb területein (nevelési tanácsadás, lelki tanácsadás, jogi tanácsadás, szervezeti tanácsadás).