Bert Hellinger 1964-ben ismerkedett meg a csoportdinamikus önismeretfejlesztéssel és az újonnan elsajátított módszerrel vezetett csoportjai révén nevet szerzett magának a német szakmai körökben.

A hatvanas évek végén pszichoanalitikus-képzésen vett részt Bécsben, majd újabb és újabb módszereket tanult, amelyeket egymás után próbált ki és épített be terápiás munkájába. Ilyenek például az ősüvöltés-terápia (Arthur Janov), a tranzakcionális analízis (Eric Berne), a hipnoterápia (Milton Hyland Erickson), a rendszerszemléletű családterápia, a neurolingvisztikus programozás (John Grinder, Richard Bandler) és a Hellinger számára különös jelentőséggel bíró kontextuális terápia (Böszörményi-Nagy Iván).

A családfelállítás módszerével először Amerikában találkozott. Később – a nyolcvanas évek elején, a Lindauban megrendezett Pszichoterápiás Hetek alkalmával – Thea Schönfelder csoportjában szerepvállalóként volt része abban a meghatározó jelentőségű élményben, amelynek hatására a módszert alkalmazni kezdte.